hello, mi?! a felutesbol sejthetitek, hogy az elmult evekben sem nagyon komolyodtam meg. es tovabbra sem hasznalok ekezeteket tul gyakran, dehat az elet kegyetlen, nektek is legyen valami kihivas, ha mar ide tevedtetek.
roppant szentimentalis hangulatban ebredtem, plusz mero veletlensegbol belefutottam a hajdanabandanaban oly lelkesen vezetett blogomba, gyorsan vegig is olvastam az agymeneseimet es megallapitottam, hogy mivel pontosan ma van a munchenbe koltozesem 5. evforduloja, biztos mindenki tukon ul, hogy olvashasson az eletemrol. nehogy azt mondjatok, hogy nem igy van, mert kenytelen leszek beulni sirni a sarokba.
ott hagytam abba 5 eve a bejegyzesgyartast, hogy alairtam a szerzodesem es akkor jol elmegyek foallasban dolgozni valami ceghez, ahol majd remelhetoleg kiderul, hogy mit is kell csinalnom es biztos kogazdag leszek. es akkor most del mar elmult ugyan, de hireket mondok: ez az elmegyek dolgozni valami ceghez projekt annyira jol sikerult, hogy a mai napig ott dolgozom. vegigjartam szepen a szamarletrat, jelenleg mar team leader poziban ugy csinalok, mintha en lennek a fonok vezetgetem a csapatomat. tovabbra sem mindig tudom, hogy mit muvelek, de sosem okozott gondot, hogy erre mas ne jojjon ra!
maradjunk annyiban, hogy egy nemzetkozi IT ceg marketing-sales tevekenysegeit koordinaljuk Europa-KozepKelet-Afrika-Oroszorszag regioban, minden olyan orszagban, ahol kirendeltseguk van. ebbol kifolyolag valtozatlanul angolul telnek a mindennapjaim es eleg sok helyen megfordultam bizniszbiccs kiskosztumben. aki szeretne irigykedni tegye nyugodtan, annak azert elmeselnem, hogy egy atlagos hetem min. 55-60 munkaorabol all es ritkan fordult elo az elmult evekben, hogy kikapcsoltam a telefonomon a ceges emaileket...ellenben imadom a porgest, a sokszinuseget, a rengeteg utazast es a nemzetkozi porondot, igy sosem lemondaskent eltem meg a munkamaniat...
...DE. eljott az a pont, hogy kinottem munchent. aki kozelebbrol kovette a kikoltozesemet tudja, hogy a nemet kozeg sosem volt a szivem csucske, anno kompomisszumos megoldaskent kotottem itt ki es ugyan semmi penzert nem cserelnem el az elmult ot evet (a majam lehet mas velemenyen van, szoval azt lehet lassan le kell cserelni), decemberben eljott az a pont, hogy nekem innen mennem kell...es akkor jott a nagy otlet, hogy tulajdonkeppen en szeretnek most hazamenni egy kicsit, viszont a munkamat is szeretem, miaszarlegyen?! vettem egy nagy levegot, becsattogtam az ugyvezetohoz es a szokasos lenduletemmel eloadtam, hogy nekem mi kene...home office! es ugy tavoztam az irodajabol, hogy annyit mondott: megoldjuk!
szoval itt tartunk most, tervezek es szervezek es megegyeztunk abban, hogy akkor julius 31. a goodbye idopontja es ismet egy uj fejezet kezdete. Budapest keszuljon, mert a Casa Bonita Bitches szepen lassan visszaszivarognak a pesti ejszakaba. majd azert adjatok tippeket, hogy nyugdijasoknak hamvas fiatal noknek hol adnak manapsag kedvezmenyt ;)
jelenleg ennyi, ha van ra igeny, jovok majd meg frissitesekkel, bar ne nagyon bizzatok el magatokat, ezt a bejegyzest is inkabb magamnak irtam, mint nektek. (LOVE YOU ALL)
utoirat: nehogy ketsegek kozt hagyjalak benneteket, NYUGI, nem lettem kogazdag, de legalabb mar van penzem feladni heti egy lottot, HATHA..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.