Tücs játszótere

ülök a konyhában a belváros közepén (home office-t imitálok) és pörgetem a mindenféle oldalakat, amikor is elém kerül a két évvel ezelőtti blogbejegyzésem és rájövök, mennyire hiányozhat nektek a legfrissebb Tücsi a világban poszt. mert utoljára arról vetítettem majdnem 2 éve, hogy hazaköltözök Münchenből és majd én Budapestről fogok dolgozni bele a világba, valutáért...hitetlenkedők nyugodtan járjanak utána, mission completed!
jelenlegi GPS koordinátám: 47° 30' 6.9" N 19° 4' 21.8" E
(ha esetleg a NAV szeretne jönni, ne fáradjon! hivatalos papírom van mindenről, ne lopjuk egymás idejét!)

szóval, mikor felvirradt 2016.07.30.-a és eljövé vala a könnyes búcsú ideje, addigra már annyira fel voltam pörögve a hazaköltözés gondolatától, hogy óránként hívtam a felmentőköltöztetősereget, merre járnak?!
Bea tetrisznagymesteri képességeinek köszönhetően egyetlen pár cipőt sem kellett ott hagyni, Kata pedig alig várta, hogy beköltözzek hozzá végre a kisszobába Zuglóban. állítólag. a valóságot azóta is homály fedi. viszont egy biztos, hallgassatok a Belgä-ra, mert igenis jogos, hogy "a barátaid meg milyenek, az a baj". nekem ugyanis olyan is van, aki befogadott határozatlan időre, hogy kitaláljam, hol is szeretnék lakni és ezidő alatt ne kelljen albérletben tengődnöm.
ezt a kérdést a sors mondjuk elég gyorsan megoldotta, de ezt majd talán egy másik bejegyzésben kifejtem, #tinderrandi jeligére.

akinek megfordult már valaha is a fejében, milyen lehet állandó jelleggel otthonról dolgozni, vagy komolyan szeretne váltani, annak egyetlen jó tanácsom lenne előre: ne tegye! vagyis pontosítok, alkudd ki, hogy kipróbálhasd pár hétre, mielőtt fejest ugrasz egy végleges döntésbe. ez ugyanis, bizony mondom nektek, nem való mindenkinek. sőt, így majdnem két év távlatából bevallom, hogy szenvedtem mint a kivert kutya az elején. dehát ismertek, ha megpusztulok is megmutatom, hogy meg lehet ezt csinálni!
mert nincsenek körülötted emberek. mert az ébredés és a munkakezdés között 5 perc telik el, amíg kinyitod a szemed, megkeresed a szemüveged és bekapcsolod a konyhában a laptopot. mert nincs fix munkaidő, nem kell sietni haza és ezt a főnök meg az ügyfél is tudja. mert könnyebb átszólni a szomszéd asztalnál ülő kollegának, mint megvárni, míg végre Skype-on válaszol. mert vannak napok, amikor se időd, se kedved délután 2-ig levenni a köntöst. mert ha elmeséled, hogy te bizony otthonról végzed a munkád, azzal nagyjából betesznek a naplopó kategóriába. (az elején még elkövettem azt a hibát, hogy próbáltam megmagyarázni, mennyire kemény műfaj ez. ma már csak jókat röhögök a szkeptikus szemöldökfelvonáson.)

viszont, ahogy belerázódsz és beköltözik némi rutin a mindennapokba, elkezd kialakulni egy teljesen új életforma, ami sokkal nagyobb szabadságot ad, mint amikor (jó esetben) napi 9 órára irodához vagy kötve. mert munka, ügyfél és határidők függvényében nyilván, de akkor kelek, amikor az uram felébreszt akarok. mert bármikor tudok ügyeket intézni, bevásárolni, mosni napközben. mert ha este van kedvem dolgozni, akkor este fogok. mert sokkal hatékonyabban haladok a munkámmal, mivel nem áll meg ötpercenként valaki az asztalomnál kérdezgetni. mert ha az Ember csak délután megy dolgozni, akkor együtt lustareggelizünk sorozatot nézve. mert ha délben eszembe jut, hogy blogot írnék, akkor senki nem lesi a monitorom, hogy hány excel tábla van nyitva (amúgy 7, de ki számolja...).
szabadságot kaptam, ami lemondással is jár, de a nap végén a pro és kontra listát összehasonlítva még mindig baromi szerencsésnek érzem magam.

havi egyszer, ügyvezetői kérésre, megjelenek pár napra Münchenben. ezt a csapat úgy kezeli, mintha karácsony lenne és én az ő szórakoztatásukra érkeznék, de tény, hogy nekem is jót tesz kiszakadni a konyhaasztal mellől. jelenleg még senki nem panaszkodik erre a felállásra, én pedig igyekszem kihasználni a helyzeti előnyt és minél tovább fenntartani ezt a valutás home office-t.

tovább is van, majd mondom még!